Sziasztok! Már a második fejezet is megérkezett. Jövő héten nem biztos, hogy lesz új rész mivel táborban leszek, de viszek majd egy füzetet amiben megírom a fejezeteket aztán itthon csak bemásolom. Ha tetszik hagyjatok magatok után nyomot és iratkozzatok fel. Jó olvasást :)
Reggel a telefonom csörgése ébresztett fél kilenc körül. Kicsit mérges voltam érte, de ahogy ránéztem a kijelzőre minden idegességem elmúlt, ugyanis Ash hívott. Mosolyogva szóltam a készülékbe.
- Jó reggelt Ash!
- Neked is Riette. Ugye nem én keltettelek?
- Hát éppenséggel de.
- Oh, bocsánat. Milyen volt a repülőút? Luke meglepetése tetszett? Jól aludtál? - faggatott kíváncsian.
- Minden nagyon szuper volt, bár a meglepi nem igazán tetszett - válaszoltam, ő pedig csak felnevetett - Valamikor majd átmehetek hozzád?
- Persze. Felőlem akár most is.
- Akkor egy óra múlva indulok. Hol találkozzunk?
- Ha neked megfelel akkor a szokásos kis kávézóban. Ne haragudj, de most leteszem, valaki ráfeküdt a csengőre. Várlak, szia. - megvárta míg elköszönök azután kinyomta.
Pizsamában indultam le reggeli után kutatni. Meglepetésemre Luke már a TV előtt ült egy szelet pizza társaságában. Furcsa látvány volt merthogy egy szál alsógatyában ücsörgött a kanapén. Jó reggeltet kívántam neki, ezután a konyha felé lépkedtem közben pedig reménykedtem, hogy az én falánk öcsém hagyott nekem is valamit. A helyiség közepén elterülő asztalon hevert egy pizzás doboz amiben még akadt két szelet az ételből. Kivettem mind a kettőt, ráhelyeztem egy tányérra ezt követően vissza csoszogtam Luke-hoz aki jelenleg is a megszokott helyén ült.
- Mit csináljunk ma? - kíváncsiskodott közben közelebb húzott magához és átkarolta a vállamat.
- Délelőtt Ashtonnál leszek, délután Alexánál. A mai napom teljesen be van táblázva, kivéve az estém...
- Így hát ha veled akarok lenni ma valamikor akkor esti programot kell szervezni. - fejezte be helyettem a mondatom, mire én csak bólintottam egyet, utána csendben ettünk tovább a TV- t bámulva.
Reggeli után felmentem a szobámba ruha után kajtatni. Elővettem egy világoskék csőnadrágot, a fekete magassarkú bakancsomat ezeket követően a kedvenc pulcsijaimat. Egy fehéret, egy csontvázasat és egy piros szíveset. Végül a szívesnél maradtam. Magamra kaptam a ruhákat, kezembe vettem a bakancsot azután beszóltam Luke-nak a szobájába, hogy elmegyek. Most nem kellett a kabát, ugyan hideg volt, de korántsem annyira mint tegnap. A nap kellemesen sütött, ennek ellenére nem volt meleg sem ez tény, viszont egy vastag pulcsiban sem fázott az ember. Itt minden sokkal másabb mint otthon. Az emberek valamiért nem olyan kedvesek. De miért? Valami nekem nem stimmel ezzel a várossal. Valamiért mindenki olyan rideg, távolságtartó, mintha valamitől félnének. Vagy valakitől? Érzem, hogy valaki a szemeivel lyukat éget a vállamba annyira bámul. Ki lehet az? Kissé ijedten néztem körül. Tekintetem megállt egy ismerős zöld szempáron. Láttam már ezt a férfit valahol. Tegnap. Nem, nem az nem lehet ez a fiú aki engem pásztáz a tekintetével nem lehet az aki tegnap lelőtte azt a lányt. Viszont ennek az alaknak a haja és a szeme teljesen olyan akárcsak annak az embernek akit tegnap láttam a sikátorban. Meg kell tudnom ki is ő. Elindultam a fiú felé, aki azonnal észrevette, hogy közeledek hozzá ezért megfordult és gyors sétába kezdett. Végig követtem és egy szűk utcába ment. Pontosabban egy keskeny zsákutcába. Tudtam, eléggé veszélyes egy idegen ember nyomában járni, viszont nekem választ kellett kapnom minden kérdésemre bármi áron. Mikor az utca végére ért megállt. Nem fordult meg csak egy helyben szobrozott. Mihelyt ezt észrevettem megtorpantam.
- K-ki vagy te? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Nem kéne itt lenned. - válaszolta, közben lassan megfordult és közeledni kezdett hozzám.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. Ki vagy? Tudom, hogy tegnap te lőtted le azt a lányt, utána elrángattál onnan, majd elrohantál. Felismertelek. Most viszont kérlek válaszolj
- Menj el! Menj innen vagy téged is megöllek! - üvöltött rám. Ettől megijedtem mert ez a férfi nagyon furcsa volt. Az arcát a pulcsi meghosszabbított felső része takarta ahogyan tegnap is, fején kapucni volt. Nem foglalkoztam tovább vele, hanem megfordultam és elmentem az Ashtonnal megbeszélt helyre. Ash már a megszokott asztalunknál ült. Ahogy észrevette, hogy megérkeztem felállt, megvárta amíg odaérek, majd szorosan magához ölelt minden szó nélkül. Nem voltunk együtt mielőtt bárki is azt gondolni, csak barátok voltunk már kisgyerek korunk óta. Az anyukája abban az árvaházban dolgozott ahol én voltam négy éves koromig. Utána az óvodában, később az iskolában találkoztunk. Így lettünk a mai napig legjobb barátok. Igaz volt egy mindkettőnk számára nehéz időszak mikor a barátság amolyan barátság extrákkal dolog lett, de ez sem tartott sokáig.
- Mesélj valamit! - kérlelt miután leültünk.
- Mit tudnék? - kérdeztem vigyorogva - Élem a megszokott kis életemet, babysitterkedek és ennyi. Semmi érdekes nem történik velem.
Az utolsó mondat hazugság volt, csak azért mert a tegnapot nem mondhatom el senkinek.
- Rendeljünk valamit?
- Én egyelőre nem kérek semmit. Na és veled mi van mostanában? - érdeklődtem most én.
- Nem sok, csak a fiúkkal koncertezünk, próbálunk. Biztos nem kérsz semmit? Én olyan éhes lettem. - jelentette ki, aztán egy pincért hívott aki felvette a rendelését.
Miközben eszegetett beszélgettünk. Annyira szeretem Ashtont, de csak mint barátot. Mindig megnevettet, ha baj van megvigasztal. Olyan mintha a bátyám lenne, bár annál azért kicsivel közelebb áll hozzám.
~ Három órával később ~
Végül én is rendeltem magamnak kaját. Miután megettem nevetgéltünk még egy kicsit, utána mindketten hazamentünk.
Amikor hazaértem Luke a kanapén aludt. Betakartam, majd a szobámba indultam. Ledőltem kicsit az ágyra.
~ Egy órával később ~
A pihenésből végül majdnem egy óra alvás lett. Megcsörgettem Alexát, hogy indulok, lerohantam a lépcsőn, adtam egy puszit a még mindig szunyókáló Luke-nak, ezután elindultam Alexához. Útközben zenét hallgattam. Barátnőm házához érve becsengettem.
- Szia. Gyere beljebb. - nyitotta ki előttem a bejárati ajtót - Be szeretnék neked mutatni valakit. Harry gyere ide kérlek.
Kérésére előjött az egyik szobából egy göndör, zöld szemű férfi. Tudom ki ő. Láttam már valahol.
- Riette, ő a bátyám Harry. - mutatott be a fürtös fiúnak.
Harry Styles a One Directionből a barátnőm bátyja és egyben egy gyilkos is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése