3. Fejezet

Kedves Olvasóim! Elnézéseteket kérem amiért ennyit késtem csak két hétig nem voltam internetközelben, de most meghoztam a harmadik fejezetet is, ami főként Harry szemszögéből lett megírva. Remélem elnyeri a tetszéseteket! Jó olvasást! 




Éreztem, hogy a lábaim megremegnek. Rémülten kezdtem el hátrálni. Féltem Harrytől mivel szinte biztos voltam abban, hogy ő az a férfi akit tegnapelőtt éjszaka láttam.
- Valami baj van Riette? - zökkentett ki Alexa a gondolkodásomból. Kérdésére azonnal felkaptam a fejem.
- Nem, nincs semmi. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. A barátnőm intett, hogy menjek vele a konyhába.
- Eddig miért nem szóltál a bátyádról. - biccentettem Harry felé aki a TV előtt ült és valamit babrált a telefonján. Alexa mély levegőt vett, majd belekezdett a magyarázatba.
- Harry úgy gondolta, hogy nekem sokkal jobb ha nem tudják a rajongók. Nem vagyok annyi veszélynek kitéve. De mikor ma délben hazaért próbáról azt mondta, elég régóta vagy már a legjobb barátnőm ahhoz, hogy megtudd. Figyelj, nekem most össze kellene ütnöm valami rendes kaját ami ehető, addig ülj oda Harryhez, beszélgessetek vagy egy kicsit ismerkedjetek össze mert azért örülnék ha jóba lennétek - mosolygott rám a lány kedvesen amit én is egy hasonló gesztussal viszonoztam, azután helyet foglaltam a bátyja mellett. Kaján vigyorral nézett rám fel a kanapéról amin ült. Bevallom ijesztően nézett ki, ugyanakkor igen jóképű volt. Nem Riette miket gondolsz te? Nem is olyan régen még szinte rettegtél tőle.
- Nem tudom pontosan ki is vagy, viszont annyiban biztos vagyok, hogy te voltál aki tegnap éjjel megölte azt a nőt. Sejtelmem sincs miért. Ki vagy te? - suttogtam lassan és érthetően a szavakat, közben pedig végig a szemébe néztem. Ahogy rám nézett kis híján elvarázsolt. A szemei megbabonáztak. Harry bejön nekem. Sosem voltam nagy Directioner, de azt bevallom, hogy egyikük sem néz ki rosszul.
- Hidd el ezt még nem kell tudnod. Egyszer talán elmondom ha szeretnéd, csak még ezt hagyjuk, jó? Nem akarom, azt hogy félj vagy esetleg Alexa bármit is megtudjon. Jobb hogyha fogalmad sincs arról mi is történt. Mindenesetre nem kell aggódnod, teljesen biztonságban vagy és leszel is. - beszél hozzám, ám én mondandója felét sem fogom fel. Biztonságban vagyok? Eddig talán veszélyben voltam? Mi folyik itt?

Harry Styles 

Az előttem álló Riette értetlenül néz le rám. Felállok, s ennyit mondok neki. 

- Tudom, hogy semmit sem értesz most. Higgy nekem, jobb ha mit sem sejtesz. - még mindig értetlenül fürkészi az arcom, viszont már fel kell rám néznie, merthogy körülbelül egy fejjel alacsonyabb nálam. - Viszont én most elmegyek. Addig beszélgess a húgommal. 

Kimentem a konyhába elköszönni a testvéremtől, majd beültem a kocsiba és elhajtottam a megszokott, piszkos régi raktárba. 

Már mindenki ott volt. Egy nagy asztalt ültek körül ahol az asztalfőnél a maffia vezére Ryan ült. Amint benyitottam minden tekintet rám szegeződött. Csendben leültem a helyemre. 

- Na? A húgocskád mondott valamit Riette-ről? Vagy ma valakit küldjek Alexáért? - fordult felém a főnök. 

- Riette most nálunk van. 

- Ennyi információ nekem nem elég! Többre kértelek Harry! - csattan fel - A mai volt az utolsó nap! Megtárgyaltuk, hogy mára mindent kiderítesz amit csak kértem! Emlékezz miben egyeztünk meg! Remélem a húgocskádra vigyáz valaki, mert ha ma éjfélre nem derítesz ki mindent a kurva lányomról azt a húgod bánja majd! Talán akkor már a reggelt sem élné meg...

- Meg ne próbáld Ryan! - üvöltöttem rá. 

- Oh, Styles nyugalom! Ne feledd, hogy ha így folytatod könnyen arra a sorsra juthatsz mint amire apád is majdnem. 

- Amit tudok kiderítek még ma. Egyéb kívánság esetleg? - kérdeztem némi gúnnyal a hangomban. 

- Rád bízom Styles a piszkosabb dolgokat Riette-el kapcsolatban. Mostantól a tiéd az ügy. Három hónapot adok arra, hogy végezz, ha addig nem sikerül tudod jól mi lesz. Most pedig menj! Tudod a dolgod. - intett az ajtó felé. Megfordultam, később hangosan bevágtam magam mögött az ajtót. 

Ettől a naptól féltem. Nem végezhetem a dolgom. Nem, nem és nem. Alexának túl nagy lelki sérülést okozna. Riette-et nem bánthatom, mindössze azért, mert a vérszerinti apjának dolgozom és ő ezt óhajtja. Nem árthatok a testvérem legjobb barátnőjének, hisz azzal Alexában is kárt tennék. 

Amikor hazaértem Riette sírása kihallatszott a fürdőből, Alexa pedig sehol sem volt. 

- Mi történt? - kérdeztem aggódva, mikor kijött a nappaliba. Gyanítom, hogy az történt amitől rettegtem. Alexát elrabolták. 

- A-Ashton k-kórházban v-van és Alexa b-be m-ment hozzá - dadogta még könnyezve. Leguggoltam hozzá, s magamhoz szorítottam törékeny testét, közben próbáltam nyugtatni, hogy minden rendben lesz. Kicsit furcsán hangzik, de valamennyire örültem, hiszen akkor a húgom jól van. Viszont nyugtalanított, hogy Ash - aki a maffia legfrissebb tagja - kórházban van. Valószínű nem tetszett neki, hogy Riette a legújabb célpont, merthogy szereti ezt a lányt. Ryan természetesen nem vette jó néven Ashton ellenszegülését ezért megverte vagy megverette. 

- Miért Alexa ment be? - bukott ki belőlem a kérdés mikor már a karjaimban zokogó lány sírása egyre halkult.

- N-nem tudom - szipogta - Ashton annyit mondott, hogy b-biztonságosabb nekem ha itt maradok nálatok. 

- Igaza van. - csúszott ki a számon. Azonnal Riette érdeklődő tekintetével találtam szembe magam. Még kisírt szemekkel is gyönyörű volt. Tetszik nekem, nem is tagadom, mégis a maffiában történő dolgokról nem mondhatok semmit. 

- Tudsz valamit amit én nem. Kérlek Harry mond el nekem - könyörgött. Nem Harry, nem beszélhetsz neki semmiről. 

- Figyelj, inkább hazaviszlek - vetettem fel az ötletet. Bólintott aztán elindultunk a kocsi felé. Csendben beültünk, utána ugyanígy, némán folytattuk az utat.

Itt az alkalom Harry. Bizonyíthatnál Ryannek. Most kellene megtenned, elvégezni a feladatod. 

Itt lenne az alkalom, hogy végezzem a munkámat, azaz megöljem a mellettem nézelődő, még sírdogáló Riette-et...

2. Fejezet

Sziasztok! Már a második fejezet is megérkezett. Jövő héten nem biztos, hogy lesz új rész mivel táborban leszek, de viszek majd egy füzetet amiben megírom a fejezeteket aztán itthon csak bemásolom. Ha tetszik hagyjatok magatok után nyomot és iratkozzatok fel. Jó olvasást :)




Reggel a telefonom csörgése ébresztett fél kilenc körül. Kicsit mérges voltam érte, de ahogy ránéztem a kijelzőre minden idegességem elmúlt, ugyanis Ash hívott. Mosolyogva szóltam a készülékbe.
- Jó reggelt Ash!
- Neked is Riette. Ugye nem én keltettelek?
- Hát éppenséggel de.
- Oh, bocsánat. Milyen volt a repülőút? Luke meglepetése tetszett? Jól aludtál? - faggatott kíváncsian.
- Minden nagyon szuper volt, bár a meglepi nem igazán tetszett - válaszoltam, ő pedig csak felnevetett - Valamikor majd átmehetek hozzád?
- Persze. Felőlem akár most is.
- Akkor egy óra múlva indulok. Hol találkozzunk?
- Ha neked megfelel akkor a szokásos kis kávézóban. Ne haragudj, de most leteszem, valaki ráfeküdt a csengőre. Várlak, szia. - megvárta míg elköszönök azután kinyomta.
Pizsamában indultam le reggeli után kutatni. Meglepetésemre Luke már a TV előtt ült egy szelet pizza társaságában. Furcsa látvány volt merthogy egy szál alsógatyában ücsörgött a kanapén. Jó reggeltet kívántam neki, ezután a konyha felé lépkedtem közben pedig reménykedtem, hogy az én falánk öcsém hagyott nekem is valamit. A helyiség közepén elterülő asztalon hevert egy pizzás doboz amiben még akadt két szelet az ételből. Kivettem mind a kettőt, ráhelyeztem egy tányérra ezt követően vissza csoszogtam Luke-hoz aki jelenleg is a megszokott helyén ült.
- Mit csináljunk ma? - kíváncsiskodott közben közelebb húzott magához és átkarolta a vállamat.
- Délelőtt Ashtonnál leszek, délután Alexánál. A mai napom teljesen be van táblázva, kivéve az estém...
- Így hát ha veled akarok lenni ma valamikor akkor esti programot kell szervezni. - fejezte be helyettem a mondatom, mire én csak bólintottam egyet, utána csendben ettünk tovább a TV- t bámulva.
Reggeli után felmentem a szobámba ruha után kajtatni. Elővettem egy világoskék csőnadrágot, a fekete magassarkú bakancsomat ezeket követően a kedvenc pulcsijaimat. Egy fehéret, egy csontvázasat és egy piros szíveset. Végül a szívesnél maradtam. Magamra kaptam a ruhákat, kezembe vettem a bakancsot azután beszóltam Luke-nak a szobájába, hogy elmegyek. Most nem kellett a kabát, ugyan hideg volt, de korántsem annyira mint tegnap. A nap kellemesen sütött, ennek ellenére nem volt meleg sem ez tény, viszont egy vastag pulcsiban sem fázott az ember. Itt minden sokkal másabb mint otthon. Az emberek valamiért  nem olyan kedvesek. De miért? Valami nekem nem stimmel ezzel a várossal. Valamiért mindenki olyan rideg, távolságtartó, mintha valamitől félnének. Vagy valakitől? Érzem, hogy valaki a szemeivel lyukat éget a vállamba annyira bámul. Ki lehet az? Kissé ijedten néztem körül. Tekintetem megállt egy ismerős zöld szempáron. Láttam már ezt a férfit valahol. Tegnap. Nem, nem az nem lehet ez a fiú aki engem pásztáz a tekintetével nem lehet az aki tegnap lelőtte azt a lányt. Viszont ennek az alaknak a haja és a szeme teljesen olyan akárcsak annak az embernek akit tegnap láttam a sikátorban. Meg kell tudnom ki is ő. Elindultam a fiú felé, aki azonnal észrevette, hogy közeledek hozzá ezért megfordult és gyors sétába kezdett. Végig követtem és egy szűk utcába ment. Pontosabban egy keskeny zsákutcába. Tudtam, eléggé veszélyes egy idegen ember nyomában járni, viszont nekem választ kellett kapnom minden kérdésemre bármi áron. Mikor az utca végére ért megállt. Nem fordult meg csak egy helyben szobrozott. Mihelyt ezt észrevettem megtorpantam.
- K-ki vagy te? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Nem kéne itt lenned. - válaszolta, közben lassan megfordult és közeledni kezdett hozzám.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. Ki vagy? Tudom, hogy tegnap te lőtted le azt a lányt, utána elrángattál onnan, majd elrohantál. Felismertelek. Most viszont kérlek válaszolj
- Menj el! Menj innen vagy téged is megöllek! - üvöltött rám. Ettől megijedtem mert ez a férfi nagyon furcsa volt. Az arcát a pulcsi meghosszabbított felső része takarta ahogyan tegnap is, fején kapucni volt. Nem foglalkoztam tovább vele, hanem megfordultam és elmentem az Ashtonnal megbeszélt helyre. Ash már a megszokott asztalunknál ült. Ahogy észrevette, hogy megérkeztem felállt, megvárta amíg odaérek, majd szorosan magához ölelt minden szó nélkül. Nem voltunk együtt mielőtt bárki is azt gondolni, csak barátok voltunk már kisgyerek korunk óta. Az anyukája abban az árvaházban dolgozott ahol én voltam négy éves koromig. Utána az óvodában, később az iskolában találkoztunk. Így lettünk a mai napig legjobb barátok. Igaz volt egy mindkettőnk számára nehéz időszak mikor a barátság amolyan barátság extrákkal dolog lett, de ez sem tartott sokáig.
- Mesélj valamit! - kérlelt miután leültünk.
- Mit tudnék? - kérdeztem vigyorogva - Élem a megszokott kis életemet, babysitterkedek és ennyi. Semmi érdekes nem történik velem.
Az utolsó mondat hazugság volt, csak azért mert a tegnapot nem mondhatom el senkinek.
- Rendeljünk valamit?
- Én egyelőre nem kérek semmit. Na és veled mi van mostanában? - érdeklődtem most én.
- Nem sok, csak a fiúkkal koncertezünk, próbálunk. Biztos nem kérsz semmit? Én olyan éhes lettem. - jelentette ki, aztán egy pincért hívott aki felvette a rendelését.
Miközben eszegetett beszélgettünk. Annyira szeretem Ashtont, de csak mint barátot. Mindig megnevettet, ha baj van megvigasztal. Olyan mintha a bátyám lenne, bár annál azért kicsivel közelebb áll hozzám.

~ Három órával később ~
Végül én is rendeltem magamnak kaját. Miután megettem nevetgéltünk még egy kicsit, utána mindketten hazamentünk.
Amikor hazaértem Luke a kanapén aludt. Betakartam, majd a szobámba indultam. Ledőltem kicsit az ágyra.


~ Egy órával később ~
A pihenésből végül majdnem egy óra alvás lett. Megcsörgettem Alexát, hogy indulok, lerohantam a lépcsőn, adtam egy puszit a még mindig szunyókáló Luke-nak, ezután elindultam Alexához. Útközben zenét hallgattam. Barátnőm házához érve becsengettem.
- Szia. Gyere beljebb. - nyitotta ki előttem a bejárati ajtót - Be szeretnék neked mutatni valakit. Harry gyere ide kérlek.
Kérésére előjött az egyik szobából egy göndör, zöld szemű férfi. Tudom ki ő. Láttam már valahol.
- Riette, ő a bátyám Harry. - mutatott be a fürtös fiúnak.
Harry Styles a One Directionből a barátnőm bátyja és egyben egy gyilkos is...

1. Fejezet

Sziasztok! Elkészült az első fejezet is. Fejléc lesz majd, tegnap rendeltem meg mert én nem tudok szerkeszteni. Előreláthatólag minden héten lesz egy-két rész, de szeptembertől lehet, hogy csak két hetente. Remélem tetszeni fog, ha igen akkor kommenteljetek illetve iratkozzatok fel. Jó olvasást :) 




Remegve csengettem be Luke-hoz. Igen, nagy nehezen odataláltam. Mikor ajtót nyitott szorosan magához ölelt.
- Riette én annyira sajnálom! Ígérem legközelebb már akkor ott leszek a reptéren mikor te Ausztráliában felülsz a gépre. - mondta már utolsó mondatát mosolyogva. - Gyere be, látom jól átfáztál.
A házba érve finom illat csapta meg az orrom. Hmm palacsinta. Azt imádom.
- Ki süt a konyhában? Gondolom nem te mert nem igazán vagy konyhatündér - mosolyogtam az öcsémre aki éppen a bőröndömet vonszolta maga után a lépcsőn. A mondatomra előjött a konyhából a legjobb barátnőm Alexa.
- Riette! Isten hozott Londonban! - szaladt oda hozzám egy vigyorral az arcán - Palacsintát?
- Oh köszi kérek. - fogadtam el a felém nyújtott finomságot. Amint beleharaptam csípős ízt éreztem a számban, mire értetlenül néztem az előttem álló Alexára aki csak a testvérem nevét tátogta, rákacsintottam és elkezdtem futni a lépcső felé.
- Lucas Robert Hemmings ha a kezeim közé kerülsz én lenyomom a torkodon a chilis palacsintát egészben! - ordibáltam a lépcsőn futva, és bumm hasra estem egy banán hélyában. Alexa nevetését még hallani lehetett. Felálltam és folytattam Luke keresését.
- Mi az nem ízlett? - kérdezte egy kis gúnnyal a hangjában.
- Hülye! Nem mert a chilit palalcsinta nélkül szeretem a palacsintát meg chili nélkül. Ezt most megeszed! - toltam be a szájába a palacsintát egészben. Párat rágott rajta, az arcomba köpte, majd elszaladt - Öcsi ha egyszer a kezeim közé kerülsz én megöllek!
- Menj gyorsan mosd meg az arcod - jött fel Alexa nevetve. Bevonultam a fürdőbe, leöblítettem az arcom egy kis langyos vízzel és újra kiléptem remélve, hogy Luke nem tartogat több ilyen meglepetést. Körbenéztem, de nem láttam senkit az emeleten ezért a földszint felé vettem az irányt. Az étkezőben csak Alexát találtam aki egy szendvicset majszolt.
- Luke?
- Sajnos nem árulhatom el hol van. - válaszolt egy halvány vigyor és szemlesütés kíséretében. Amint kinyitotta a szemeit víz árasztotta el a hátam. Luke vízipisztollyal "lőtt" rám amit én csendben, egy helyben állva tűrtem. Szerettem a vizet csakis ezért nem kezdtem el rögtön kergetni. Mikor kifogyott a víz a pisztoly tartályából odalépett elém.
- Vége a szivatásnak mára - jelentette ki és egy puszit nyomott az arcomra.
- Na srácok én megyek. - állt fel Alexa a székéről - Riette holnap ha gondolod gyere át hozzám, szeretnék neked valamit elmondani.
- Rendben. Szerintem délután megyek, mielőtt indulok megcsörgetlek. Jó éjt! - búcsúztam el tőle azután leültem a kanapén ücsörgő Luke-hoz.
- Szerintem menj el lefürödni és feküdj le aludni, fáradt lehetsz.
- Igazad van. Jó éjszakát! - köszöntem el. Nyomtam egy puszit az arcára és elindultam a szobámba a pizsamámért. Felkötöttem a hajam s beálltam a zuhanyzóba. Megnyitottam a csapot amiből hideg víz kezdett folyni. A hideg zuhany mindig jólesett. Talán tíz percig folyattam a vizet. Felöltöztem, megmostam a fogaimat aztán kiterítettem a törölközőt száradni. A folyosón végignézetem a falon levő képeket, utána benyitottam a szobámba. Imádtam itt lenni. Talán ide is költötök hiszen imádok Luke-kal lenni. A táskámból előkotortam a mobilom és írtam Ashtonnak a legjobb barátomnak egy " Jó éjt :) " sms-t. Befeküdtem az ágyba ezt követően magara húztam a takarót. Ilyenkor még át szoktam gondolni mi is történt aznap.A mai repülőút, a chilis palacsinta, az arcba köpés és a vízipisztoly. A legrosszabb dolog pedig a sikátorban eldördült lövés, a lány aki sikoltott később pedig élettelenül esett össze, továbbá a rejtélyes göndör fiú aki elrángatott onnan. Az arcát takarta. Kapucni volt a fején, de egy fürtje kilógott, fekete csőnadrágot viselt ugyanolyan színű pulcsival. Ki lehetett Ő? Az a fiú aki a karomnál fogva vezetett ki a sikátorból ugyanaz a srác lehetett aki lelőtte a nőt? Ha igen akkor félnem kéne tőle, ha nem akkor legyek hálás neki? Vajon veszélyben vagyok?

Prológus

Sziasztok! Meg is hoztam a prológust. Mielőtt még nagyban elkezdhetnétek az olvasást húzom egy kicsit az időt, de nyugi nem sokáig. Szóval magamról szeretnék pár sort írni, tudom tudom azt nem ide szokás, de hát most én kivételt teszek és ide írok. Már nem ez az első blogom, de eddig az összeset abbahagytam, mert vagy nem tetszett, vagy mások szekáltak, hogy tök béna. Ezért gondoltam nekiállok és megírom Riette és Harry szerelmének történetét. Na most már tényleg nem nyúzom tovább ezt a kis bevezetést! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Ha tetszik kommenteljetek és iratkozzatok fel! :)





Már legalább két órája a reptéren várakozok, de Luke-ot nem látom sehol, pedig megígérte, hogy kijön értem és most még a telefont sem veszi fel. Mindig ez van ha ide Londonba utazok hozzá látogatóba. Állandóan megfeledkezik arról, hogy nem sokat jártam erre és könnyen eltévednék ebben a hatalmas városban, de azért ennyit még egyszer sem késett. Talán meg kellene próbálnom egyedül odatalálni hozzá. Ha indulok akkor most kell, mert lassan elkezd sötétedni.
Az utcára kilépve kellemes hűvös szellő csapta meg az arcomat. Hideg, téli idő volt ami nem is csoda hiszen február közepe van. Bevallom most kicsit félek. Túl sok olyat hallottam már, hogy fiatal lányokat raboltak el, öltek meg sikátorokban.

~ Fél órával később ~
Még mindig itt bolyongok a városban, sötétben, egy teljesen idegen helyen. Fogalmam nincsen merre is vagyok igazából. Annyi biztos, hogy rossz helyen, nagyon rossz helyen úgy érzem. Rettentő hideg van. Életemben nem fáztam ennyire. Istenem milyen hülye is vagyok! Itt mászkálok egy pulcsiban mikor nálam van vastag kabát is. Meg is álltam megkeresni, ekkor halk lépteket hallottam magam mögül, majd pár másodperccel később egy sikolyt. Remegve fordultam meg s olyat láttam amit sosem akartam.
Még a vér is megfagyott bennem, de ezúttal nem a hidegtől...