2. Fejezet

Sziasztok! Már a második fejezet is megérkezett. Jövő héten nem biztos, hogy lesz új rész mivel táborban leszek, de viszek majd egy füzetet amiben megírom a fejezeteket aztán itthon csak bemásolom. Ha tetszik hagyjatok magatok után nyomot és iratkozzatok fel. Jó olvasást :)




Reggel a telefonom csörgése ébresztett fél kilenc körül. Kicsit mérges voltam érte, de ahogy ránéztem a kijelzőre minden idegességem elmúlt, ugyanis Ash hívott. Mosolyogva szóltam a készülékbe.
- Jó reggelt Ash!
- Neked is Riette. Ugye nem én keltettelek?
- Hát éppenséggel de.
- Oh, bocsánat. Milyen volt a repülőút? Luke meglepetése tetszett? Jól aludtál? - faggatott kíváncsian.
- Minden nagyon szuper volt, bár a meglepi nem igazán tetszett - válaszoltam, ő pedig csak felnevetett - Valamikor majd átmehetek hozzád?
- Persze. Felőlem akár most is.
- Akkor egy óra múlva indulok. Hol találkozzunk?
- Ha neked megfelel akkor a szokásos kis kávézóban. Ne haragudj, de most leteszem, valaki ráfeküdt a csengőre. Várlak, szia. - megvárta míg elköszönök azután kinyomta.
Pizsamában indultam le reggeli után kutatni. Meglepetésemre Luke már a TV előtt ült egy szelet pizza társaságában. Furcsa látvány volt merthogy egy szál alsógatyában ücsörgött a kanapén. Jó reggeltet kívántam neki, ezután a konyha felé lépkedtem közben pedig reménykedtem, hogy az én falánk öcsém hagyott nekem is valamit. A helyiség közepén elterülő asztalon hevert egy pizzás doboz amiben még akadt két szelet az ételből. Kivettem mind a kettőt, ráhelyeztem egy tányérra ezt követően vissza csoszogtam Luke-hoz aki jelenleg is a megszokott helyén ült.
- Mit csináljunk ma? - kíváncsiskodott közben közelebb húzott magához és átkarolta a vállamat.
- Délelőtt Ashtonnál leszek, délután Alexánál. A mai napom teljesen be van táblázva, kivéve az estém...
- Így hát ha veled akarok lenni ma valamikor akkor esti programot kell szervezni. - fejezte be helyettem a mondatom, mire én csak bólintottam egyet, utána csendben ettünk tovább a TV- t bámulva.
Reggeli után felmentem a szobámba ruha után kajtatni. Elővettem egy világoskék csőnadrágot, a fekete magassarkú bakancsomat ezeket követően a kedvenc pulcsijaimat. Egy fehéret, egy csontvázasat és egy piros szíveset. Végül a szívesnél maradtam. Magamra kaptam a ruhákat, kezembe vettem a bakancsot azután beszóltam Luke-nak a szobájába, hogy elmegyek. Most nem kellett a kabát, ugyan hideg volt, de korántsem annyira mint tegnap. A nap kellemesen sütött, ennek ellenére nem volt meleg sem ez tény, viszont egy vastag pulcsiban sem fázott az ember. Itt minden sokkal másabb mint otthon. Az emberek valamiért  nem olyan kedvesek. De miért? Valami nekem nem stimmel ezzel a várossal. Valamiért mindenki olyan rideg, távolságtartó, mintha valamitől félnének. Vagy valakitől? Érzem, hogy valaki a szemeivel lyukat éget a vállamba annyira bámul. Ki lehet az? Kissé ijedten néztem körül. Tekintetem megállt egy ismerős zöld szempáron. Láttam már ezt a férfit valahol. Tegnap. Nem, nem az nem lehet ez a fiú aki engem pásztáz a tekintetével nem lehet az aki tegnap lelőtte azt a lányt. Viszont ennek az alaknak a haja és a szeme teljesen olyan akárcsak annak az embernek akit tegnap láttam a sikátorban. Meg kell tudnom ki is ő. Elindultam a fiú felé, aki azonnal észrevette, hogy közeledek hozzá ezért megfordult és gyors sétába kezdett. Végig követtem és egy szűk utcába ment. Pontosabban egy keskeny zsákutcába. Tudtam, eléggé veszélyes egy idegen ember nyomában járni, viszont nekem választ kellett kapnom minden kérdésemre bármi áron. Mikor az utca végére ért megállt. Nem fordult meg csak egy helyben szobrozott. Mihelyt ezt észrevettem megtorpantam.
- K-ki vagy te? - bukott ki belőlem a kérdés.
- Nem kéne itt lenned. - válaszolta, közben lassan megfordult és közeledni kezdett hozzám.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. Ki vagy? Tudom, hogy tegnap te lőtted le azt a lányt, utána elrángattál onnan, majd elrohantál. Felismertelek. Most viszont kérlek válaszolj
- Menj el! Menj innen vagy téged is megöllek! - üvöltött rám. Ettől megijedtem mert ez a férfi nagyon furcsa volt. Az arcát a pulcsi meghosszabbított felső része takarta ahogyan tegnap is, fején kapucni volt. Nem foglalkoztam tovább vele, hanem megfordultam és elmentem az Ashtonnal megbeszélt helyre. Ash már a megszokott asztalunknál ült. Ahogy észrevette, hogy megérkeztem felállt, megvárta amíg odaérek, majd szorosan magához ölelt minden szó nélkül. Nem voltunk együtt mielőtt bárki is azt gondolni, csak barátok voltunk már kisgyerek korunk óta. Az anyukája abban az árvaházban dolgozott ahol én voltam négy éves koromig. Utána az óvodában, később az iskolában találkoztunk. Így lettünk a mai napig legjobb barátok. Igaz volt egy mindkettőnk számára nehéz időszak mikor a barátság amolyan barátság extrákkal dolog lett, de ez sem tartott sokáig.
- Mesélj valamit! - kérlelt miután leültünk.
- Mit tudnék? - kérdeztem vigyorogva - Élem a megszokott kis életemet, babysitterkedek és ennyi. Semmi érdekes nem történik velem.
Az utolsó mondat hazugság volt, csak azért mert a tegnapot nem mondhatom el senkinek.
- Rendeljünk valamit?
- Én egyelőre nem kérek semmit. Na és veled mi van mostanában? - érdeklődtem most én.
- Nem sok, csak a fiúkkal koncertezünk, próbálunk. Biztos nem kérsz semmit? Én olyan éhes lettem. - jelentette ki, aztán egy pincért hívott aki felvette a rendelését.
Miközben eszegetett beszélgettünk. Annyira szeretem Ashtont, de csak mint barátot. Mindig megnevettet, ha baj van megvigasztal. Olyan mintha a bátyám lenne, bár annál azért kicsivel közelebb áll hozzám.

~ Három órával később ~
Végül én is rendeltem magamnak kaját. Miután megettem nevetgéltünk még egy kicsit, utána mindketten hazamentünk.
Amikor hazaértem Luke a kanapén aludt. Betakartam, majd a szobámba indultam. Ledőltem kicsit az ágyra.


~ Egy órával később ~
A pihenésből végül majdnem egy óra alvás lett. Megcsörgettem Alexát, hogy indulok, lerohantam a lépcsőn, adtam egy puszit a még mindig szunyókáló Luke-nak, ezután elindultam Alexához. Útközben zenét hallgattam. Barátnőm házához érve becsengettem.
- Szia. Gyere beljebb. - nyitotta ki előttem a bejárati ajtót - Be szeretnék neked mutatni valakit. Harry gyere ide kérlek.
Kérésére előjött az egyik szobából egy göndör, zöld szemű férfi. Tudom ki ő. Láttam már valahol.
- Riette, ő a bátyám Harry. - mutatott be a fürtös fiúnak.
Harry Styles a One Directionből a barátnőm bátyja és egyben egy gyilkos is...

1. Fejezet

Sziasztok! Elkészült az első fejezet is. Fejléc lesz majd, tegnap rendeltem meg mert én nem tudok szerkeszteni. Előreláthatólag minden héten lesz egy-két rész, de szeptembertől lehet, hogy csak két hetente. Remélem tetszeni fog, ha igen akkor kommenteljetek illetve iratkozzatok fel. Jó olvasást :) 




Remegve csengettem be Luke-hoz. Igen, nagy nehezen odataláltam. Mikor ajtót nyitott szorosan magához ölelt.
- Riette én annyira sajnálom! Ígérem legközelebb már akkor ott leszek a reptéren mikor te Ausztráliában felülsz a gépre. - mondta már utolsó mondatát mosolyogva. - Gyere be, látom jól átfáztál.
A házba érve finom illat csapta meg az orrom. Hmm palacsinta. Azt imádom.
- Ki süt a konyhában? Gondolom nem te mert nem igazán vagy konyhatündér - mosolyogtam az öcsémre aki éppen a bőröndömet vonszolta maga után a lépcsőn. A mondatomra előjött a konyhából a legjobb barátnőm Alexa.
- Riette! Isten hozott Londonban! - szaladt oda hozzám egy vigyorral az arcán - Palacsintát?
- Oh köszi kérek. - fogadtam el a felém nyújtott finomságot. Amint beleharaptam csípős ízt éreztem a számban, mire értetlenül néztem az előttem álló Alexára aki csak a testvérem nevét tátogta, rákacsintottam és elkezdtem futni a lépcső felé.
- Lucas Robert Hemmings ha a kezeim közé kerülsz én lenyomom a torkodon a chilis palacsintát egészben! - ordibáltam a lépcsőn futva, és bumm hasra estem egy banán hélyában. Alexa nevetését még hallani lehetett. Felálltam és folytattam Luke keresését.
- Mi az nem ízlett? - kérdezte egy kis gúnnyal a hangjában.
- Hülye! Nem mert a chilit palalcsinta nélkül szeretem a palacsintát meg chili nélkül. Ezt most megeszed! - toltam be a szájába a palacsintát egészben. Párat rágott rajta, az arcomba köpte, majd elszaladt - Öcsi ha egyszer a kezeim közé kerülsz én megöllek!
- Menj gyorsan mosd meg az arcod - jött fel Alexa nevetve. Bevonultam a fürdőbe, leöblítettem az arcom egy kis langyos vízzel és újra kiléptem remélve, hogy Luke nem tartogat több ilyen meglepetést. Körbenéztem, de nem láttam senkit az emeleten ezért a földszint felé vettem az irányt. Az étkezőben csak Alexát találtam aki egy szendvicset majszolt.
- Luke?
- Sajnos nem árulhatom el hol van. - válaszolt egy halvány vigyor és szemlesütés kíséretében. Amint kinyitotta a szemeit víz árasztotta el a hátam. Luke vízipisztollyal "lőtt" rám amit én csendben, egy helyben állva tűrtem. Szerettem a vizet csakis ezért nem kezdtem el rögtön kergetni. Mikor kifogyott a víz a pisztoly tartályából odalépett elém.
- Vége a szivatásnak mára - jelentette ki és egy puszit nyomott az arcomra.
- Na srácok én megyek. - állt fel Alexa a székéről - Riette holnap ha gondolod gyere át hozzám, szeretnék neked valamit elmondani.
- Rendben. Szerintem délután megyek, mielőtt indulok megcsörgetlek. Jó éjt! - búcsúztam el tőle azután leültem a kanapén ücsörgő Luke-hoz.
- Szerintem menj el lefürödni és feküdj le aludni, fáradt lehetsz.
- Igazad van. Jó éjszakát! - köszöntem el. Nyomtam egy puszit az arcára és elindultam a szobámba a pizsamámért. Felkötöttem a hajam s beálltam a zuhanyzóba. Megnyitottam a csapot amiből hideg víz kezdett folyni. A hideg zuhany mindig jólesett. Talán tíz percig folyattam a vizet. Felöltöztem, megmostam a fogaimat aztán kiterítettem a törölközőt száradni. A folyosón végignézetem a falon levő képeket, utána benyitottam a szobámba. Imádtam itt lenni. Talán ide is költötök hiszen imádok Luke-kal lenni. A táskámból előkotortam a mobilom és írtam Ashtonnak a legjobb barátomnak egy " Jó éjt :) " sms-t. Befeküdtem az ágyba ezt követően magara húztam a takarót. Ilyenkor még át szoktam gondolni mi is történt aznap.A mai repülőút, a chilis palacsinta, az arcba köpés és a vízipisztoly. A legrosszabb dolog pedig a sikátorban eldördült lövés, a lány aki sikoltott később pedig élettelenül esett össze, továbbá a rejtélyes göndör fiú aki elrángatott onnan. Az arcát takarta. Kapucni volt a fején, de egy fürtje kilógott, fekete csőnadrágot viselt ugyanolyan színű pulcsival. Ki lehetett Ő? Az a fiú aki a karomnál fogva vezetett ki a sikátorból ugyanaz a srác lehetett aki lelőtte a nőt? Ha igen akkor félnem kéne tőle, ha nem akkor legyek hálás neki? Vajon veszélyben vagyok?

Prológus

Sziasztok! Meg is hoztam a prológust. Mielőtt még nagyban elkezdhetnétek az olvasást húzom egy kicsit az időt, de nyugi nem sokáig. Szóval magamról szeretnék pár sort írni, tudom tudom azt nem ide szokás, de hát most én kivételt teszek és ide írok. Már nem ez az első blogom, de eddig az összeset abbahagytam, mert vagy nem tetszett, vagy mások szekáltak, hogy tök béna. Ezért gondoltam nekiállok és megírom Riette és Harry szerelmének történetét. Na most már tényleg nem nyúzom tovább ezt a kis bevezetést! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Ha tetszik kommenteljetek és iratkozzatok fel! :)





Már legalább két órája a reptéren várakozok, de Luke-ot nem látom sehol, pedig megígérte, hogy kijön értem és most még a telefont sem veszi fel. Mindig ez van ha ide Londonba utazok hozzá látogatóba. Állandóan megfeledkezik arról, hogy nem sokat jártam erre és könnyen eltévednék ebben a hatalmas városban, de azért ennyit még egyszer sem késett. Talán meg kellene próbálnom egyedül odatalálni hozzá. Ha indulok akkor most kell, mert lassan elkezd sötétedni.
Az utcára kilépve kellemes hűvös szellő csapta meg az arcomat. Hideg, téli idő volt ami nem is csoda hiszen február közepe van. Bevallom most kicsit félek. Túl sok olyat hallottam már, hogy fiatal lányokat raboltak el, öltek meg sikátorokban.

~ Fél órával később ~
Még mindig itt bolyongok a városban, sötétben, egy teljesen idegen helyen. Fogalmam nincsen merre is vagyok igazából. Annyi biztos, hogy rossz helyen, nagyon rossz helyen úgy érzem. Rettentő hideg van. Életemben nem fáztam ennyire. Istenem milyen hülye is vagyok! Itt mászkálok egy pulcsiban mikor nálam van vastag kabát is. Meg is álltam megkeresni, ekkor halk lépteket hallottam magam mögül, majd pár másodperccel később egy sikolyt. Remegve fordultam meg s olyat láttam amit sosem akartam.
Még a vér is megfagyott bennem, de ezúttal nem a hidegtől...